Western Balkans: Tanuljunk a múltból egy békés jövőért

Utolsó frissítés kedd, 29/09/2020

Az EU által finanszírozott megemlékezések segítségével tanulhatunk a történelemből, és támogathatjuk az európai értékek érvényesülését a nyugat-balkáni régión innen és túl, annak érdekében, hogy a háború, a népirtás és a totalitárius rendszerek soha többé ne ismétlődhessenek meg.

2020-ban van a 75. évfordulója az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának, ahol a nácik 1,1 millió embert öltek meg, nagyrészt zsidókat Európa minden tájáról. Összesen 6 millió zsidó tűnt el a Holokauszt során.

Ebben az évben emlékezünk a srebrenicai mészárlás 25. évfordulójára is, ami Európa legszörnyűbb tömeggyilkossága volt a második világháború óta, és 8.000 boszniai muszlim férfi és fiú életét követelte. Több, mint 120.000 ember halt meg a délszláv háborúban 1990 és2001 között, sokan közülük nők, gyermekek és fegyvertelen civilek. 

Ahogy halványulnak az emlékek és az atrocitások szemtanúi idősödnek és meghalnak, vajon mi marad nekünk, amiből tanulhatunk, hogy ne ismétlődjön meg a múlt? 

A Western Balkans (Nyugat-Balkán) elnevezésű szervezet számos más szervezettel közösen az Európa a polgárokért uniós program finanszírozásával emlékprojekten dolgozik, amely leginkább diákokhoz és tanárokhoz szól majd. Egy tágabb összefogás részeként támogatják a béke, stabilitás és demokratikus értékek ügyét, különösen, mivel a régió egyre közelebb kerül az EU-integrációhoz.

Íme néhány a fent említett kezdeményezések közül:

Háborús szemtanúk 

A délszláv háború alatt Szarajevó majdnem négy évig ostrom alatt állt. Több, mint 5.400 civilt öltek meg ebben az időszakban, főleg mesterlövészek. 

Ma Szarajevóban, az Urban nevet viselő szervezet megkeres fiatalokat Boszniában és külföldön is, hogy segítsen továbbadni, mit jelent a háború – egy totalitárius rendszerben – a mindennapokban. 

Boszniában, Csecsenföldön, Olaszországban és Romániában találkozókat szerveznek iskolák és más intézmények segítségével egy EU által finanszírozott projekt keretében, hogy diákok kapcsolatba kerüljenek olyan emberekkel, akik már átéltek hasonló helyzetet.

„A projekt a kölcsönös párbeszéden alapul” – mondja Haris Čalkić, szervező. 

Annak érdekében, hogy minél több emberhez érjenek el, a projektben részt vevők dokumentumfilmet készítenek szemtanúk bevonásával arról, hogyan befolyásolja az emberek életét a háború és a totalitárius rendszer.

A roma diszkrimináció elleni küzdelem

A Holokauszt során a nácik áldozatai között romák is voltak. Európa nagy részén még ma is diszkriminációnak van kitéve ez a kisebbség. 

Az Észak-Macedón városban, Kratovóban, fiatalok létrehozták a Rroma SSN szövetséget, amely a még mindig fennálló megosztottságot törekszik felszámolni.

Az EU-alapok támogatásával ez a csoport tréningeket és csereprogramokat szervez, valamint kutatást végez. 

„Elszántan hirdetjük a pozitív értékeket mind a roma, mind a nem roma közösségekben” – mondja Mustafa Jakupov projektmenedzser. „Mindez nem lenne lehetséges a fiatalok lelkesedése és összetartása nélkül, akik hisznek abban, amit el akarunk érni.” 

Jelen esetben: a csoport programszervezője csak 17 éves volt, amikor önkéntesként csatlakozott a szervezethez.

„Hiszünk a fiatalokban és hogy változást hozhatnak, békét és tiszteletet a saját közösségeikbe” – mondja Jakupov. „Azt akarjuk, hogy a fiatalok kezükbe vegyék a jövőjüket!”

Tanárképzés

A tanárok fontos szerepet töltenek be a fiatalok életében. Ebből kiindulva a párizsi Shoah Memorial múzeum, levéltár és oktatási központ úgy fejezi ki a Holokauszt emléke iránti elkötelezett tiszteletét, hogy tanárokat hív meg Szerbiából, Boszniából és Horvátországból, hogy közösen tanulmányozzák a történelmet, megosszák tapasztalataikat és nyíltan beszéljenek aktualitás érzékeny helyi témákról. 

„Az emberek ezekben az országokban úgynevezett ellentmondásos emlékekkel élnek” – mondja Bruno Boyer, aki a Shoah Memorial intézet koordinátora minden EU-s finanszírozású tanárképző projektben. „A múltbeli konfliktusok átalakították az önmagukról alkotott képet. Viszont mindannyiuknak van egy megbízható emléke a Holokausztról, és erre tudunk építeni.” 

A tanárok megosztják az elképzeléseiket kollégáikkal, akiknek a szülei talán az ő szüleik ellen harcoltak. Ez segít jobban megérteni a háború abszurditását, teszi hozzá Boyer. 

A tréninget követően „könnyebbnek találják a munkájukat, a múlt eseményeinek továbbadását a fiataloknak”.